Mindannyian türelmetlenül várjuk, mikor térhet vissza az életünk a régi kerékvágásba. Amikor végre bármikor, aggodalom nélkül átölelhetjük idős szüleinket és kedves rokonaink népes társaságában vidám történeteket mesélhetünk.

Várjuk, hogy a családdal, barátokkal ismét színházba, moziba, hangversenyre járhatunk, hogy kinyissanak az edzőtermek, uszodák, korcsolyapályák.

Sokan szeretnénk együtt szurkolni a helyszínen, kedvenc sportolóink mérkőzésein. Valahányszor elsétálunk a bezárt ajtók előtt, arra gondolunk, de jó lenne, ha kinyithatnának a szállodák, éttermek, közművelődési intézmények, és az itt dolgozók újra visszatérhetnének a foglalkozásukhoz.

Szeretnénk utazni a családdal vagy a barátokkal, szerte az országban, megnézni mindazt a sok látnivalót, amit mostanában az útikönyvekben és az interneten nézegetünk.

Milyen jó lenne, ha a kórházakban megszűnne a látogatási tilalom, és már nem lenne szükség a Covid-osztályokra, korlátozások nélkül, a korábbi rend szerint fogadhatnák, gyógyíthatnák a betegeket, műtétre várókat…

Sokáig sorolható, mennyi nehézséget, tragédiát okoz, és mi mindenről kell lemondanunk a járvány miatt, amely súlyos gazdasági következményekkel jár az egyén és a közösségek, a vállalkozások és az intézmények, az egész ország számára, mindannyiunk számára, hétről hétre.

Kinek ne jutna eszébe nap mint nap: de jó lenne már maszk nélkül, félelem nélkül élni és nem a járványügyi előírásokhoz igazodva, hanem újra szabadon!

Sokáig kiszolgáltatottnak, védtelennek érezhettük magunkat. Már érkeznek azonban a védőoltások, és rövidesen döntenünk kell. Ha igent mondunk rá, visszatérhet a szürkévé és stresszessé vált életünkbe mindaz, ami szép és jó volt.

Rajtunk is múlik, mikor.

Dr. Simon László

kormánymegbízott

(Fejér Megyei Kormányhivatal)