Az elnyomó rendszer történelemhamisítását a mai, fiatal generációnak kell kiigazítani – hangsúlyozta Szegeden a kommunizmus áldozatainak emléknapján Wittner Mária. Az ’56-os halálraítélt szerint Ságvári Endre egy terrorista volt, nevével pedig még mindig a kommunizmus szelleme kísért.

Február 25-e a kommunizmus áldozatainak emléknapja, tizenöt éve tisztelgünk ezen a napon az elnyomó rendszer üldözöttjei és megölt, kisemmizett tagjai előtt. Szegeden a Glattfelder téren tartott ünnepséget a Csongrád Megyei Kormányhivatal és a Csongrád Megyei Önkormányzat, ahol beszédet mondott Juhász Tünde kormánymegbízott és Wittner Mária ’56-os elítélt is.

“Nem áll rendelkezésre olyan forrás, amely hitelt érdemlően összegezné: hány Csongrád megyeit vitt el a fekete autó, hányan haltak meg munkatáborokban, hány embert nyomorított meg testben vagy lélekben az Államvédelmi Hatóság?” – mondta a megemlékezőknek Juhász Tünde. Ezért is olyan fontos a kormánymegbízott szerint minden olyan kormányzati törekvés, amely a múlttal való szembenézést szolgálja. A 2015-ös évet a kormány a Szovjetunióba hurcolt politikai foglyok és kényszermunkások évének választotta, melynek számos kárvallottja volt megyénkben is, fontos tehát, hogy emlékezzünk rájuk. “Idő kell a borzalmak feldolgozásához, de a hallgatás ideje, amikor nem volt szabad beszélni mindezekről, szerencsére már lejárt” – emelte ki a kormánymegbízott.

A megemlékezés díszvendége volt Wittner Mária is, aki nőként fegyverrel a kezében harcolta végig az 1956-os forradalmat, először halálra, majd életfogytiglanra ítélték. Wittner szerint a Ságvári Endre neve melletti kiállás egy újabb bizonyíték arra, hogy történelmünkkel nem tudtunk még kellőképp elszámolni. “Ságvári Endre egy terrorista volt, a törvényes renddel szállt szembe és lőtt le egy rendőrt. Milyen rendszerváltás volt, hogyha még mindig vannak olyanok, akik kiállnak mellette? Döbbenetes, hogy a 2000-es évek közepén is ellenforradalomként tanították 1956-ot a budapesti pedagógusképzőben. Mennyire becsüljük meg a halottainkat, áldozatainkat, akik az életüket adták azért, hogy a fiatalok szabadon élhessenek?” – tette fel a kérdést. Az ’56-os szerint a mostani, fiatal generáció feladata, hogy az elnyomó kommunista rendszer hazug propagandája helyett feltárja az igazságot.

Az ünnepi beszédeket koszorúzás követte, majd a téren található emlékmű lábához mindenki elhelyezhetett egy-egy gyertyát, vagy mécsest az áldozatokért.