A közérdekű munka a Büntető Törvénykönyvben meghatározott három főbüntetési nem egyike, mégpedig súly szerint a középső: a szabadságvesztésnél enyhébb, de a pénzbüntetésnél súlyosabb. Alkalmazását a törvény - számos külföldi szabályozástól eltérően - nem köti az elkövető beleegyezéséhez, igaz végrehajtása sem kényszeríthető ki, a munka nem teljesítése esetén szankcióként a szabadságvesztésre átváltoztatás jelentkezhet.

A közérdekű munkára ítélt köteles elvégezni azt a munkát, amelyet számára az ítélkező bíróság ítéletében kijelölt. A kijelölés során figyelembe kell venni a vádlott egészségi állapotát, képzettségét, és számára csak olyan munka jelölhető ki, amelyet előreláthatólag képes lesz elvégezni. Az elítélt személyi szabadsága egyéb vonatkozásban nem korlátozható.

A közérdekű munka tartama egy naptól ötven napig terjedhet. A jogszabály eltérő rendelkezése hiányában az elítélt a közérdekű munkát hetenként legalább egy napon - pihenőnapján vagy szabadidejében - végzi, és egy napi közérdekű munkának 6 óra munkavégzés felel meg. A büntetésként megszabott munkavégzésért díjazás nem jár. A pártfogó felügyelők a közérdekű munka büntetés végrehajtását szervezik, és ellenőrzik. Az elítélt számára fogadó-kész munkahelyeket kutatnak fel, ennek eredményessége esetén a bv. bírónak javaslatot tesznek a munkahely kijelölésére. A közérdekű munka büntetés végrehajtását felügyelik, mely során feladatuk kétirányú: ellenőrzik, hogy az elítélt a munkakötelezettségének a szabályok szerint eleget tesz-e, illetve vizsgálják, hogy a munkáltatás a jogszabályi előírások betartásával történik.

A Igazságügyi Szolgálat általános leírását itt érheti el.

Kérjük, válasszon!