Dr. Neszményi Zsolt, kormánymegbízott gondolatai március 15., nemzeti ünnepünk alkalmából, amelyek elhangzottak 2018. március 14-én
a Kadarkúton tartott megemlékezésen is.

"Sokan és sokféleképpen fognak ma emlékezni 1848-as forradalom és szabadságharc jelentőségére. Engedjék meg, hogy én a 170 évvel ezelőtti eseményekről és azok mai tanulságairól beszéljek.

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc Magyarország újkori történetének egyik meghatározó eseménye, a nemzeti identitás egyik alapköve.

Társadalmi reformjaival a polgári átalakulás megindítója, önvédelmi harcával a nemzeti mitológia részévé vált.

A '48-as forradalom a magyarok függetlenség iránti vágyából és bátorságából sarjad. Függetlenség, szabadság, bátorság: ennek a három szónak a ma Európájában is nagyon fontos és erős üzenete van.

1848-ban Döntenünk kellett arról, hogy lemondunk a függetlenségről vagy megvédjük azt!

A magyarországi forradalmi események fegyelmezettebben és békésebben zajlottak, mint például a párizsi, a bécsi vagy a prágai.

Mindez azért lehetett, mert mindenki ugyanazt akarta. Példaértékű nemzeti összefogással vállvetve küzdött a jobb jövőért a költő, az ügyvéd, a magyarság ügyéért elkötelezett arisztokrata és a katonai pályára lépett nemes. Példaértékű és különleges volt ez a forradalom, a társadalom és a vezetőik ugyanazt akarták: szabad, független, gyarapodó Magyarországot.

Pár perc erejéig induljunk időutazásra és villantsuk fel a 170 év előtti történéseket egy- egy mozzanatát.

Borongós, csípős, hideg időre ébredt Pest 1848. március 15-én, szerdán. A József-napi vásárra érkezett kereskedők, vásárlók talán felfigyeltek egy kis csoportra, amely sietős léptekkel haladt a Herrengassén (vagyis Úri utcában) álló Pilvax kávéház felé. Gyülekezett az úgynevezett Pilvax-kör (mások mellett Petőfi Sándor, Irinyi József, Vasvári Pál), akik előző este ugyancsak e kávéházból tértek nyugovóra.

Bár valószínűleg az izgalomtól keveset aludhattak. Tizennegyedikén este ugyanis egy Bécsből érkezett hírnök a Pilvax biliárdasztalára állva kürtölte szét: a császárvárosban kitört a forradalom. A hír alapjaiban változtatta meg az események folyását. Egy későbbre tervezett aláírásgyűjtés helyett az azonnali cselekvés mellett döntenek: kitört a forradalom.

Fiatal magyar értelmiségiek maguk mellé állítva az egyetemistákat a Múzeum kertben vonultak, ahol a tömeggel együtt, elszavalták a Nemzeti dalt, cenzúrázatlanul kinyomtatták a 12 pontot, Budára vonulva kiszabadították a helytartótanács épületének börtönéből Táncsicsot, este már a vértelen forradalom győzelmét ünnepelték amikor a Nemzeti Színház a korábban betiltott Bánk bánt játszotta.

Táncsics kiszabadításáról Petőfi nem kevés iróniával így emlékezett:

„a nagyméltóságú helytartótanács sápadt vala és reszketni méltóztatott”

A magyar forradalom szerves része volt az 1848-as európai forradalmi hullámnak, azok közül viszont lényegében egyedül jutott el sikeres katonai ellenállásig. A Pákozd, Piski, Tápióbicske, Isaszeg a magyar történelem legendás csatái közé emelkedtek.

A későbbi fegyveres ellenállás szabadságharc döntő pillanatai közé tartozott az is, amikor 1848. július 11-én az országgyűlés megszavazta 200.000 újonc felállítását.

Kossuth így kezdte beszédét:

Midőn a szószékre lépek, hogy önöket felhívjam, mentsék meg a Hazát, e percnek irtózatos nagyszerűsége szorítva hat keblemre. Úgy érzem magamat, mintha Isten kezembe adta volna a tárogatót, mely felkiáltsa a halottakat, hogy ha vétkesek vagy gyengék, örök halálba süllyedjenek; ha pedig van bennük életerő, örök életre éledjenek.

Amikor azt kérte adja meg a képviselőház a 200.000 főnyi katonát, s az erre szükséges pénzerőnek előteremtését...

A képviselők helyükről felugorva kiáltották: "Megadjuk!")

Kossuth erre így válaszolt:

„ Ezt akartam kérni, de önök felállottak; s én leborulok a nemzet nagysága előtt, s csak azt mondom: annyi energiát a kivitelben, mint amennyi hazafiúságot tapasztaltam a megajánláskor, s Magyarországot a pokol kapui sem fogják megdönteni! „

Micsoda feledhetetlen pillanatok voltak ezek a magyar történelem talán legszebb mozzanatai.

De 1848. március 15. példája nemcsak erőt ad és biztat, hanem sok mindenre figyelmeztet is bennünket

- Figyelmeztet arra, hogy a szabadságunk az, amelyet sosem adhatunk fel.

- Figyelmeztet arra, hogy cselekednünk nemcsak lehetőség, de emberi mivoltunkból fakadó kötelesség is, ha gyermekeinknek egy szebb és boldogabb jövőt akarunk teremteni.

1848 tette a Himnuszt a nemzet imájává, a piros-fehér-zöldet a nemzet színeivé.

Legyen béke szabadság és egyetértés!

170 éve ezt kívánta a magyar nemzet.

És ne feledjük a magyar parlament által 2012.-ben hatályba lépett alaptörvényünk utolsó mondatai is ezek!

1848-ban a magyarok beleszólást akartak a sorsukba. Azt akarták, hogy Pesten és ne Bécsben hozzanak rólunk döntéseket.

Ma ezt úgy mondanánk, hogy ne Brüsszelben, hanem Budapesten dőljenek el a nemzeti sorskérdések!

1848 tavaszán a bécsi udvar árnyékában működő magyar parlamentnek elege lett abból, hogy Bécsben azt gondolták, hogy a magyarok dolga csak annyi, hogy bólogassanak egy idegen hatalomnak.

A mi nemzedékünk is válaszút előtt áll. Döntenünk kell arról, hogy lemondunk a függetlenségről vagy megvédjük azt.

Ne felejtsük el azt, hogy Magyarország függetlenségéért magyarok milliói harcoltak és haltak meg évszázadokon át, sokszor anélkül, hogy elérték volna azt.

Ez az, ami a ma nekünk a ma élő magyarok felelőssége: nem tehetjük meg, nem hagyhatjuk, hogy őseink által kivívott szabadságról önként lemondjunk!

A mi nemzedékünknek megadatott a függetlenség, de ezt ma nagyon komoly veszély fenyegeti.

Azt akarják megmondani nekünk, hogy kikkel éljünk. Itt, az elődeink vére árán megvédett Kárpát-medencében.

Brüsszelben azt tervezik, hogy idegenek millióit telepíti át Európába és ezt Magyarországra is rá akarják kényszeríteni

A magyar emberek most ugyancsak egy sorsdöntő kérdés előtt állnak.

Most sem lesz elég csak tiltakozni, jelszavakat kiáltozni.

Döntenünk kell, jogilag és fizikailag is meg kell védenünk az országot!

A magyar népnek ismét határoznia kell a saját sorsáról, melyhez minden gondolkodó hazájáért aggódó magyarra szükség lesz.

Nagy erők dolgoznak azon, hogy Európába már csak nemzetiségek és ne nemzetek legyenek.

Nagy erők dolgoznak azon, hogy ne a nemzetek irányítsák saját életüket, hanem brüsszeli és más hatalmi központok.

Nagy erők dolgoznak azon, hogy az európai lakosság és kultúra is alapjaiban változzon meg.

A magyar nép soha sem hagyta, hogy mások irányítsák, mindig megvédte szabadságát.

Ezért hát:

NEMET kell mondanunk arra, hogy mások irányítsák sorsunkat és

NEMET kell mondanunk arra, hogy Magyarországot idegenek mindörökre megváltoztassák!

NEMET kell mondanunk, arra hogy elvegyék függetlenségünket,

Ehhez kívánok, mindnyájunknak elegendő bátorságot, kitartást, hazafiúságot!

A haza minden előtt!”

 

Dr. Neszményi Zsolt

kormánymegbízott

(Somogy Megyei Kormányhivatal)