A kommunizmus áldozatairól egy kiállítás megnyitásával emlékezett meg a Pest Megyei Kormányhivatal február 26-án a pesti Vármegyeháza díszudvarán. Az esemény díszvendége Kerényi Lajos piarista szerzetespap, egykori Gulag-fogoly volt, aki tavaly ünnepelte 90. születésnapját és pappá szentelésének 65. évfordulóját. A kiállítás megnyitón részt vett Tarnai Richárd, a Pest Megyei Kormányhivatal kormánymegbízottja is.

Tarnai Richárd köszöntőjének elején megemlítette, hogy bár szinte szibériai hidegben és vörös riasztás közepette kerül sor Budapesten erre az eseményre, mégis más ez a hideg, mint amit Kerényi Lajos atyának és fogvatartott társainak el kellett viselniük annak idején a Gulagon. Például egy külszíni kőfejtőben, mínusz 40-50 fokban, meleg ruha nélkül, rongyokban, kevés élelemmel és rossz szerszámokkal dolgoztatták sokszor mindhalálig az elhurcoltakat.

A szocializmus diktatúrája a független, szabad embert akarta megtörni és megsemmisíteni a XX. században, és most, miután láttuk a nemzeti szocializmus után a nemzetközi szocializmus tragédiát hozó történetét, tapasztalhatjuk, hogy az eszme örökösei mára eljutottak az elvek nélküli szocializmushoz. A kormánymegbízott kiemelte, hogy Kerényi Lajos atya élete is bizonyítja, hogy a kommunista diktatúra a testet ugyan megkínozhatta, de a lelket, amelynek létezését tagadta, nem tudta megsemmisíteni, vagy megtörni. A gyűlölet nem győzhet a szeretet felett.

Kerényi Lajos piarista szerzetespap beszédében saját szenvedéseire és megpróbáltatásaira is célozva a XX. század egyik nagy konvertitáját, Edit Steint idézte, aki úgy fogalmazott: „A Krisztus és az Antikrisztus közötti harcnak még nincs vége!” Lajos atya kifejtette, hogy ő ebbe a harcba látványosan belekerült, de igazából mindenki részt vesz benne. A tatai piarista gimnázium után katona, majd frontharcos lett, fogságba került és marhavagonban Szibériába vitték kényszermunkatáborba. Elmondása szerint a Szovjetunióban meg akarták szüntetni az emberségét, személytelenül egy számmal tartották nyilván. A táborban néhány társával elhatározták, hogy a kereszttel legyőzik a vörös csillagot.

Hazakerülve a fogságból pappá szentelték, betegekhez járt, majd a gyermekek oktatása miatt számtalanszor feljelentették. Püspöke a következő tanácsot és egyben bíztatást adta neki: „csak a lőtt területről kell visszavonulni, de csak amíg lövik”. A kádári szocializmus időszakában többször be akarták szervezni, kínozták. De azóta is járja a kórházakat, és lelki orvosként viszi az irgalmas Isten kegyelmét a haldoklóknak.

Felidézte Olty Vilmos vérbíróval való találkozását, aki a halálos ágyán neki gyónta meg bűneit. Ezekre az élményeire is alapozva Lajos atya vallja, hogy „nem látok meghalni embert Isten nélkül”. A megnyitó díszvendége a következő gondolatokkal zárta beszédét: „Ne legyünk megalkuvók, ha felkészültek vagyunk Krisztus pártján, akkor a szép, az igaz és a jó győzni fog!”

Az „Egyházi személyek a GULAG és GUPVI táboraiban” kiállítás megnyitót Imre Zsolt, a Dunakeszi Járási Hivatal vezetője tárogató játékával tette még felemelőbbé, zongorán kísérte és énekelt Simon Mária a Váci Fehérek Templomának kántora.

A kiállítás teljes anyaga megtekinthető a jobb oldalon található Kapcsolódó anyagoknál.

(Pest Megyei Kormányhivatal)