A város egyik legnagyobb gyárára, az öblösüveggyárra és az üveggyártás 125 évére emlékeztek Salgótarjánban kiállítással és konferenciával a Nógrád Megyei Levéltárban kedden. Bemutatták a gyártörténetet feldolgozó filmet is, amelyből kiderül többek között, hogyan csiszoltak a tanulók szőlőfürtöt a kehelybe vagy miként került a talp a pohárra.

Salgótarjánban már a település 1922-es várossá nyilvánítása előtt harminc évvel folyt nemzetközi hírű üveggyártás. Az ezredfordulót követően azonban a nógrádi iparmedencében szinte teljesen megszűnt ez a tevékenység, a gyárat 2009-ben felszámolták.

A levéltár és az Öblösüveggyártás Hagyományápoló Egyesület emlékező rendezvényén Szabó Sándor kormánymegbízott, a Nógrád Megyei Kormányhivatal vezetője nyitotta meg a Pillanatképek, dokumentumok a Salgótarjáni Öblösüveggyár és dolgozóinak életéből című kiállítást. Szólt arról, hogy több évtizede olyan zajokkal, hangokkal telt meg a gyár környékén a levegő, amelyek azóta is hiányoznak: a csörömpölő üvegé, a kemencék "lélegzetvételéé".

Kitért arra is, hogy a három műszakban dolgozó gyárakhoz reggel öttől este hétig jártak a munkásbuszok, csak az öblösüveggyárban és a tűzhelygyárban több mint ötezren dolgoztak. Salgótarjánnak és környékének is hiányzik a gyár, én bízom még egy feltámadásban - fogalmazott a kormánymegbízott.

Sarló Béla, a hagyományápoló egyesület elnöke megemlékezett arról, hogy az Egyesült Magyarhoni Üveggyárak Rt. - hatodik gyáraként - 1893-ban helyezte üzembe salgótarjáni palackgyárát Lukács Béla Huta néven. A gyár 1992-től, részvénytársasággá alakulásától ST Glass Öblösüveggyártó és Forgalmazó Rt. néven működött.

2003-ban működése 110. évfordulóján 965-en dolgoztak a gyárban, mintegy 2500 féle kézi és gépi gyártású terméket állítottak elő, termékeik kétharmadát külföldön értékesítették. Húsz országba szállítottak rendszeresen, az export 80 százaléka az Egyesült Államokba, Franciaországba, Olaszországba, Németországba, Japánba és Csehországba került.

Az elnök a minőségi öblösüveggyártásról tartott előadásában kifejtette, ez a működés második és harmadik szakaszát jellemezte. Ismertette, 1927-ig kézi gyártással, szűk termékszerkezettel, fejletlen technológiával dolgoztak. Akkor szerezték be az első félautomata gépeket, majd 1929 és 1933 között Németországból, Csehországból, Ausztriából hoztak üvegfúvókat és éppen a gazdasági válság idején kezdődött a minőségi gyártás, a díszített, gravírozott kelyhek, korsók, vázák előállítása.

Sarló Béla a munkafolyamatokról is beszélt. Mint mondta, nem volt könnyű megfelelő minőségű alapanyagokból megfelelő minőségű keveréket gyártani, az üvegolvadékot pedig 1300-1600 Celsius-fok közötti hőmérsékleten állították elő. A termékek egy része megfelelt az "üvegszobrászatnak" - tette hozzá, kitérve arra is, hogy 1970-ben önképzés után kezdett dolgozni a később nemzetközi elismerést is szerzett salgótarjáni gravírozó brigád.

A levéltári kiállításon a gyári kulturális és sportéletet is bemutatják fotókkal, dokumentumokkal. Látható egy 1963-ban kiadott kötet a színjátszó szakosztály 50 évéről, az egyik vitrinben a Magyar Üvegipari Munkások Országos Szabad Szakszervezete tagsági könyve is helyet kapott, de a tárlat látogatói láthatják Jermendy Károly gyárigazgató Üveghibák lényege, oka és azok megelőzése című, 1948-ban kiadott könyvét is.

(Fotók: Nógrád Megyei Kormányhivatal)

(Forrás: MTI)