Felhívjuk a termelők és a lakosság figyelmét, hogy megyénkben is megjelent a nyugati dióburok-fúrólégy (Rhagoletis completa Cresson), Kocs település határában, üzemi dió ültetvényben. A károsító 2012-ben jelent meg hazánkban, ez ideig Komárom-Esztergom megyében nem volt megtalálható.

 

 

A hazánkban már megtelepedett károsító kiirtására nincs lehetőség, de terjedése megfelelő módszerekkel korlátozható, illetve fel kell készülni az ellene való védekezésre. Az eddigi tapasztalatok alapján a károsító felszaporodása és a védekezés elmaradása esetén akár 50%-os terméskieséssel is számolni kell.

A nyugati dióburok-fúrólégy Európában nem honos, jelenleg zárlati listán szereplő, egy nemzedékes faj. A károsító külalakja és életmódja a cseresznyelégyhez (Rhagoletis cerasi) hasonló, a károsítók a szárnyrajzolat alapján különíthetők el.

A kártevő báb alakban a talajban telel át. A kifejlett egyedek (imágók) július elejétől szeptember közepéig rajzanak, és ezen időszak alatt folyamatos a tojásrakásuk. Az első stádiumú lárvák augusztus elején jelennek meg. A nyugati dióburok-fúrólégy kártétele a még zöld színű termésburkon jól látható. A termés felületén kezdetben apró, tojásrakáshoz készített szúrásnyomok figyelhetők meg. A termésburok a benne fejlődő lárvák táplálkozása nyomán megbarnul, megfeketedik. Egy termésburokban jellemzően több lárva is károsít. A fertőzött termés általában idő előtt lehull a fáról, valamint a termésburok rátapad a dió kemény héjára, majd elszíneződik, megpenészedik, így a termés fogyasztásra alkalmatlanná válik.
A kártétel könnyen összetéveszthető a dió baktériumos megbetegedésének (Xanthomonas campestris cv. juglandis) tüneteivel, ekkor azonban a gyümölcs héjrészén megtalálható szabálytalan, vizenyős, elfeketedő foltokban nem találhatók meg a légylárvák.

A kártevő terjedése leginkább természetes úton történik. Tápnövényének széleskörű előfordulása (házi kertekben, ültetvényekben, közterületeken, parkokban, erdős területeken) elősegíti a gyors terjedését és felszaporodását. Terjedésének korlátozásában, az ellene való védekezésben fontos, hogy a lárva ne kerüljön a talajba. Ez megakadályozható a lehullott zöld burokban lévő terméskezdemények és burokmaradványok égetéssel történő megsemmisítésével.
A kártevő előrejelzésére sárgászöld, ragacsos, illatcsalétekkel kiegészített színcsapda használható. A kártevő kifejlett egyedei (imágói) ellen előrejelzésre alapozottan védekezhetünk lambda-cihalotrin, tiakloprid vagy acetamiprid hatóanyagú rovarölő szerekkel. Amennyiben elhúzódó a rajzás, akkor a védekezés megismétlése indokolt lehet.

A károsító természetes ellenségei egyelőre nem ismertek.

Bővebb információ a http://portal.nebih.gov.hu honlapon elérhető.

(Komárom-Esztergom Megyei Kormányhivatal)