Az életben három dolog biztos: a halál, az adók és a változás. A változó körülmények pedig mindent megváltoztatnak. Napjainkban az emberiség, az emberi tevékenységek jelentősen hozzájárulnak környezetünk, így a természet átalakulásához.

A mezőgazdasági birtokszerkezet és a termelési rendszerek megváltozása, az egyre melegebb nyarak és egyre enyhébb telek, a levegő széndioxid tartalmának növekedése mind olyan tényezők, amelyek teret biztosítanak más élőhelyeken őshonos növények megtelepedésének. A természetes ökológiai folyosók (folyók, vizes élőhelyek) az ember által felgyorsítva, a szállítás révén biztosítják a messzi tájakról érkező hódítók eljutását az ígéret földjére. Nagyon leegyszerűsítve ez a módja hazánk 2400 növényfajából azon 100 faj bekerülésének, amelyeket inváziós növénynek tekintünk. Sok közülük nem a „véletlen” folytán, hanem szándékos betelepítéssel került Magyarországra, mint dísznövény. A megtelepedett fajok azután természetes ellenségei és közeli rokonfajok hiányában rendkívül gyors terjedésre képesek. Jelentőségük is innen fakad, gyors terjedésükkel elhódítják az élőhelyet más, már legalább 2000 éve jelenlévő, őshonos növényektől. A növények fajösszetételének változása pedig az egész adott élőhelyre jellemző életközösséget átalakítja. A humán szempontból fontos növények általában vagy mérgezőek, vagy egészségkárosodást okoznak, allergizálnak. A továbbiakban három, jelen pillanatban is terjedő, jelentős inváziós növényt ismertetek röviden.

Kaukázusi medvetalp (Heracleum sosnowskyi): A Nyugat-Kaukázusból származó faj. A Heracleum nemzetség tagjai Európában a XIX. század közepétől botanikus kertek díszei voltak. A nemzetség népes, meghatározásuk a változatos levélalak- és méret miatt is bonyolult. A botanikus kertekből vízfolyások, csatornák mentén szabadult el. Később autóutak, rézsűk mentén hódított, főleg vizes élőhelyeken, elhagyott tanyákon. Fokozott terjedése a II. világháború után indult meg Európa-szerte. Csehországban gyorsan terjedt. 1950-ben 7 db, 1970-ben 39 db, 1980-ban 102 db, 1990-ben 233 db kvadrátban fordult elő.

Magyarországon Pestről egy botanikus kertből indult. Megtalálható Zirc, Szombathely, Szarvas, Cuha-völgy környékén, de van a Zemplénben, Rostallón, a Mátrában, Mátraszentimre közelében, és Kárpátalja közelében is, a túristvándi vízimalomnál.

Veszélyeztetett területeink a csapadékosabb hegyvidékek: Kőszegi hegység, Bakony, Zemplén, Tokaj, és nagyobb folyóink árterei.

A medvetalp 3-5 m magasra megnövő, 10 cm átmérőjű szárral rendelkező, egyszer virágzó (monokarpikus), évelő növény. A nem kaszált egyedek 3-4 évig fejlődnek, majd virágot hoznak. Magyarországon áprilisban csírázik, június, júliusban virágzik. Összetett ernyő virágzata ikerlependék termést hoz, növényenként akár 29 ezret. Magja 15 évig csíraképes marad.

A legnagyobb lágyszárú faj az európai flórában. Kompetíciós képessége igen nagy. Jelentős árnyékoló hatása miatt csak az árnyéktűrők maradnak meg mellette. A csírázást követő évben saját fajtársaival is verseng. Magját madarak, állatok nem terjesztik, bár bundára ragadhat. Folyók mentén víz általi terjedés a legvalószínűbb.

Humán egészségügyi vonatkozása: kontakt fitofotodermatitiszt okoz az érintése. A bőrt fényérzékennyé teszi, napfény hatására a bőr 1-2 nap alatt felhólyagosodik. A hólyagok nehezen gyógyulnak, maradandó heget hagynak. Szembe kerülve átmeneti vagy teljes vakságot is okozhat. A sérülést feltétlenül meg kell mutatni orvosnak.

Fotó: internet

Fotó: internet

Fotó: internet

A Mandulapalka (Cyperus esculentus) Amerikában a legveszélyesebb gyomok közé került az elmúlt 30 évben kapás kultúrákban. Európában a jelentős gazdasági kárt okozó, nemzetközi szinten kiemelt inváziós gyomnövények között tarják számon. Származási helye Észak-Afrika, már az ókori Egyiptomban is termesztették, arab közvetítéssel került Dél-Európába. A gyomosító típusok Európába (Hollandia) a 70-es években kerültek. Magyarországon először 1993-ban Keszthely környékén, majd Veszprém megye, Csepel-sziget, egyéb Dél-dunántúli területek, elsősorban Somogy megye, majd Zala megye, Fejér megye, Pest megye, Nógrád megye, Bács-Kiskun megye felé terjedt.

Elsősorban kukoricában, napraforgóban, cukorrépában, burgonyában és gyümölcsösökben fordul elő. Az árnyékolást rosszul tűri, gabonafélékben nem jellemző. Erős kompetítor, allelopátiás: ahol felszaporodik, ott egyeduralkodó gyommá válik. Tarackkal, gumóval is szaporodik. Kétféle tarackja van: egyik csak leveles hajtásokat, a másik csak gumókat fejleszt. A gumók 40 cm mélységből is kihajtanak. A gumók április végén - május elején hajtanak ki. Maggal is szaporodik. Csírázóképességük 40-80 %, kelésük elhúzódó.

Védekezési lehetőségek: Gumókkal való szaporodás miatt talajjal, művelő eszközökkel való terjedést meg kell előzni. Gladiolus, Lilium, Narcissus sarjhagymákkal gyakran terjesztik. Tarlóápolással akadályozható a gumókötés. A talajmunkákkal felszínre vagy annak közelébe került gumók jelentős fagykárt szenvednek.

Forrás: internet

Fotó: dr. Dancza István

A Parlagi rézgyom (Iva xanthiifolia) a fészkesek családjába tartozik, egyéves, magról kelő, tavasszal csírázó és a nyárutón virágzó életformájú gyomnövény. Szára felálló, elérheti akár a 3 m-es magasságot is. Szára felső részén dúsan elágazó. Levelei növényen belül is változatos alakúak, szíves vagy keskenyedő vállúak, nyelesek, tojásdadok, kihegyezettek, egyenlőtlenül, durván fogasak. Apró fészkes virágai a levél hónaljában füzérben állnak. Termése kaszattermés.

Az iva csakis generatív úton (maggal) szaporodik. Termésprodukciója igen nagy: 90 - 100 kaszat növényenként. Március végén, április elején tömegesen csíráznak. A talajfelszínről vagy maximum a talaj felső 5 cm-es rétegéből csírázik. A virágzása egybeesik a parlagfű virágzásával. A kaszatok szeptember végére érnek be.

Észak-Amerikából származik. Magyarországra 1951-ben került, Mezőhegyes térségéből terjedt el. Botanikus kertből jutott ki, mások szerint pillangós vetőmaggal került az országba.

Utak, vasutak növénye, trágyaszarvasok helyén, törmeléklerakók, szeméttelepek közelében gyakori, de már állományban is megtalálható. Az ország déli, dél-keleti részében fordul elő. Szolnok megyében is megtalálható, Mezőtúr és Kétpó határában.

Kártétele a tápanyag és a víz pazarlása és jelentős árnyékoló hatása. Vastag, elfásodó szárával nehezíti a betakarítást. Kapás kultúrákban károsít, főleg kukoricában, napraforgóban.

Humán egészségügyi jelentősége, hogy pollenjére az allergiás betegek sokkal érzékenyebbek, mint a parlagfűjére. Levele érintése kiütéseket okozhat.

Szerencsére korai csírázása miatt kukoricában a talajelőkészítéssel mechanikailag elpusztítható és a jelenleg kukoricában használatos gyomirtó szerekre érzékeny.

Napraforgóban a vetéskor még nincs kikelve minden iva növény, ezért a mechanikai út nem hatékony. Vegyszeresen is csak az imidazolinon toleráns napraforgóban irtható eredményesen.

Forrás: Veszélyes-48

Fotó: Juhász István János

Fotó: Juhász István János

Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Kormányhivatal Növény- és Talajvédelmi Igazgatóság

Juhász István János

gyomirtási szakelőadó

(JNSZM Kormányhivatal Növény-és Talajvédelmi Igazgatóság)