Országszerte megemlékezéseket tartottak pénteken, felidézve az 1848-49-es szabadságharc Aradon méltatlanul kivégzett tizenhárom hősének sorsát. Szolnokon a tizenhárom kopjafa előtt mécsesek égtek, a Verseghy Ferenc Gimnázium ünnepi műsorában elhangzott dalok és versek pedig újra felidézték az egész nemzet számára oly tragikus eseményt. A megemlékezésen a kormányhivatal nevében Urbán Ildikó igazgató és Dr. Bozó Andrea, a járási hivatal vezetője koszorúzott.

Az 1848-49-es szabadságharc végét jelentő világosi fegyverletétel után a császári haditörvényszék ítélete alapján Aradon kivégezték a magyar honvédsereg 12 tábornokát és egy ezredesét, akik a bukást követően kerültek osztrák fogságba. A hadbírósági ítéleteket követően reggel fél hatkor megkezdődtek a kivégzések. Lázár Vilmost, Dessewffy Arisztidet, Kiss Ernőt és Schweidel Józsefet golyó-, lovag Poeltenberg Ernőt, Török Ignácot, Lahner Györgyöt, Knezic Károlyt, Nagysándor Józsefet, gróf Leiningen-Westerburg Károlyt, Aulich Lajost, Damjanich Jánost és gróf Vécsey Károlyt kötél általi halálra ítélték. Az aradi vértanúk mellett emlékezünk gróf Batthyány Lajosra, az első független felelős magyar kormány miniszterelnökére is, akit ugyanezen a napon végeztek ki Pesten az egykori Neugebäude épületének udvarán, a mai Szabadság téren.


Az aradi vértanúk kultusza már a kivégzés napján elkezdődött, hiszen a kivégzéseket követően tömegekben zarándokoltak a kivégzés helyére a gyászolók. A gyász, a halál, az önfeláldozás mellett, a nemzet valós hite szerint a megújulás, a feltámadás, az élet is jelen van a gyásznapon. A tizenhármak önfeláldozása jelentősen erősítette, összetartotta a nemzetet.

A diákok ünnepi műsorát követően Végh Miklós református lelkész beszélt az áldozatvállalás jelentőségéről. A megemlékezés koszorúzással zárult. A város, a megye és a kormányhivatal vezetői mellett a honvédség, a rendőrség, a pártok, intézmények, civil szervezetek képviselői és magánszemélyek helyezték el a megemlékezés virágait.

(szolnok.hu fotók: szolnok.hu, iszolnok.hu)