Hamarosan – ebben az esztendőben december 2-án – kezdődik az az időszak, amelyet a keresztény emberek számára elsősorban az elcsendesülés, elmélkedés, imádság jellemez, s amely a karácsonyra való lelki felkészülés ideje. A nem vallásos emberek számára pedig a karácsonyi készülődés várakozásokkal teli heteit jelenti az Advent.

 

Eredete a IV. századig nyúlik vissza. A karácsonyt megelőző böjti idő volt, amely Szent András ünnepe körül kezdődött. Történelmi források arra utalnak, hogy maga az Advent ünnepe Galliában keletkezett, majd a VI. században Róma is átvette, és a böjti időből öt liturgikus hét lett. VII. Gergely pápa végül négyre csökkentette az adventi vasárnapok számát. A négy vasárnap Krisztus négy eljövetelét állítja elénk: „testben Betlehemben, mindennap a lelkünkben, minden ember halálakor, teljes méltóságában a világ végén”.

Ez az időszak természetesen számos szokást is állított, a böjtöléstől a porták kimeszeléséig, a kölcsön adott dolgok karácsonyra való visszakérésétől a haragosok legalább látszólagos kibéküléséig, a kántálásig és betlehemezésig…

Ezek a hagyományok egy célra irányultak: Krisztus tanításai átélését és az érte való vágyakozást, az ő várását. Manapság az Advent talán leginkább ismert eleme a gyertyákkal díszített koszorú elkészítése és a mécsesgyújtás, no meg a gyermekeknek az adventi naptár nyitogatása, apróbb ajándékokért. Az adventi koszorú szokása amúgy nem is túl régi, a XIX. század közepéről ered.

Mindezen dolgok ismereténél sokkal fontosabb persze a ma embere számára az, hogy már december 24-én estére az őszinte szeretet, a megbékélés, a jóakarat, a családtagok, rokonok, az embertársaink iránt érzett önzetlen felelősség töltse be a lelkét.

Adjon nekünk ez a szép időszak békességet és lelki örömöket, boldog karácsonyt megelőző várakozást! Mindnyájuknak szép Adventet kívánok!

(Dr. Simon László kormánymegbízott)