Dr. Simon László kormánymegbízott késő őszi gondolatai arról, hogy minden szakmai munka rengeteg tudást tükröz, meg kell tehát becsülnünk mindenkinek az erőfeszítéseit.

Már csak az aszúnak való szőlő édesedik a kiválasztott tőkéken. A gazdák leszüreteltek, jó minőségű, izgalmas ízvilágú borok készülnek a hordókban, mégsem dőlhetnek hátra elégedetten, koránt sincs vége a teendőiknek.

Pedig milyen hosszú, dolgos időszak után vannak! A metszés, a szőlőtőkék körüli sok más feladat és a permetezések mellett a préseket, hordókat ki kell tisztítani, elő kell készíteni. Van, aki keveset „előszüretel” is, és erjeszt, ezzel oltja be a mustot. Akad, aki sötétben kezdi a szüretet is, hogy a megroppantott szemek hűvösek maradjanak, sőt visszahűtve, erjedés nélkül ázzanak. Egyesek lebogyózzák a termést, mások a szár egy részét is préselik, megint mások minden fürtöt egészben taposnak, hogy folyjék a must. Amit aztán ülepíteni kell, a törkölyt kipréselni, mi minden, a kívülállók számára nem ismert teendője van annak, aki szőlővel, musttal, borral dolgozik. Ezernyi fogást, trükköt olvashat erről az, akit érdekel, de a borászok sikereiknek persze nem minden titkát árulják el...

A legtöbb szakmára jellemző, hogy csak a „félidei” állapot vagy a végeredmény látszik. Az, hogy mennyi tudást rejt, s hogy mennyi volt a teendő korábban, vagy lesz később (amíg egy házat felépítenek, egy osztály leérettségizik, a műtét sikeres), azt legtöbbször nem tudjuk. Vagy, hogy a közigazgatás területéről szóljak, a kormányhivatalokban sem pihenőidő van két ügyfélfogadás között, éppen ellenkezőleg!

Jól gondoljuk hát át, ha egy pohár móri ezerjót a kezünkbe veszünk, vagy egy munkát értékelünk! Azon kívül, ami látható és tudható, mennyi rejtett erőfeszítés lehet benne! És ha mindannyian így becsüljük meg mások erőfeszítéseit, a mi munkánknak is meglesz a kellő becsülete.

Dr. Simon László kormánymegbízott

(Fejér Megyei Kormányhivatal)