A salmonellosis a köznyelvben rendszerint fertőzött étel fogyasztása után kialakuló gyomor-bélrendszeri tünetekre utal. A baktérium a szájon át kerül be a szervezetbe, rendszerint szennyezett élelmiszerrel vagy innivalóval.

Évente körülbelül 12 000 Salmonella-fertőzés válik ismertté, melynek okozója a Salmonella baktérium többféle típusa lehet, leggyakoribb kórokozó a S. Enteritidis. A fertőzés a nyári hónapokban gyakoribb, ugyanis ilyenkor a meleg hatására a nem megfelelően tárolt élelmiszerekben a baktérium könnyen elszaporodik. A kórokozó a széklettel ürül, a nem megfelelő higiénés viszonyok, a kézmosás hiánya elősegítheti lakóközösségen belüli terjedését.

A fertőzés közvetlen forrása leggyakrabban a nyersen felhasznált, illetve elfogyasztott, vagy nem elégséges módon megfőzött vagy megsütött hús vagy tojás.

A betegség súlyos, hasmenéssel, hányással és lázzal járó megbetegedést okoz és extrém esetben a kezeletlen esetek az egyén elhalálozását is okozhatják.

A közegészségügyi szempontból jelentős Salmonella szerotípusok elleni védekezés fontos kérdés, ezért az Európai Unióban és hazánkban is rendelet szabályozza az állattartókra vonatkozó teendőket. Az egyes állatállományok vonatkozásában közegészségügyi szempontból jelentős Salmonella szerotípusok körét az Európai Bizottság határozza meg.

A szalmonellózis elleni védekezés egyes szabályairól szóló 180/2009. (XII. 29.) FVM rendelet részletesen szabályozza a baromfiállományokban végrehajtandó szalmonella gyérítéssel kapcsolatos teendőket.

A védekezés kötelező:

a) valamennyi tenyészpulyka-állományban,

b) a legalább 250 egyedből álló házityúk tenyészállományban,

c) a legalább 50 egyedből álló házityúk tojóállományban

d) valamennyi, e rendelet hatálya alá tartozó házityúk brojler- és hízópulyka-állományban.

A rendeletet nem kell alkalmazni az elsődleges termelésre magáncélú magyarországi felhasználás esetén, és az 52/2010. (IV. 30.) FVM rendelet szerinti kistermelői élelmiszerelőállításra.

A védekezés önkéntes:

a) a keltetőüzemet üzemeltető vállalkozók részére,

b) a 250 egyednél kevesebb egyedből álló házityúk tenyészállományban,

c) az 50 egyednél kevesebb egyedből álló házityúk tojóállományban,

d) azon állatfajok, állományok, illetve hasznosítási irányok vonatkozásában, melyekre nézve e rendelet nem tartalmaz előírásokat (pl. fürjtojás).

Ennek keretében az állattartóknak járványügyi intézkedési tervet kell benyújtaniuk az illetékes állategészségügyi hatósághoz.

A járványügyi intézkedési tervet a járványvédelem általános szabályai, a jó higiéniai gyakorlat és a vonatkozó hazai és uniós jogi aktusok szerint kell kidolgozni. A tervnek tartalmaznia kell legalább az új állomány betelepítésekor, illetve az új keltetőtojások keltetőbe helyezésekor elvégzendő megelőző intézkedések (pl. takarítás, fertőtlenítés stb.) körét, a rendszeres kártevőirtási tervet és az általános járványügyi higiéniai intézkedések körét (pl. személyi higiéniai szabályok, az állatforgalommal kapcsolatos higiéniai feltételek, az állati eredetű melléktermék kezelésének szabályai, az állatgyógyászati készítmények alkalmazásának szabályai, az ivóvíz- és takarmányhigiéniai szabályok, saját takarmánykeverő üzem esetén külön kitérve a gazdaságon belüli takarmányhigiéniai intézkedésekre). A járványügyi intézkedési tervnek tartalmaznia kell a szalmonellózis felderítésére szolgáló vizsgálati programot (mintavételek időpontjai a tartási szakasz egészében) is.

Cél, hogy a mentesítési programnak megfelelően minél kisebb számú fertőzött állomány legyen ezzel megelőzve, illetve csökkentve az emberben kialakuló szalmonella fertőzések gyakoriságát.

(Békés Megyei Kormányhivatal)